A Karácsonyra való készülődés, hangolódás minden családban másképp zajlik. Hogy a Magyar Amigurumi Tervezők, hogyan hangolódnak a szeretet ünnepére, azt ebből a cikksorozatból megismerhetitek! Változatos tartalmakkal készültünk Nektek, amik idén rendhagyó módon nem (csak) a horgolásminták köré szerveződtek, így a Adventi horgolódás cikkeit azok is át tudják élni, akik (még) nem a horgolás szerelmesei. Amennyiben valamelyik cikkünk tetszett, vagy szeretnéd később is elolvasni oszd meg a közösségi médiában, vagy ments le magadnak későbbre!
Fotó: Magyar Amigurumi Tervezők
Ajánlás
Az Adventi Horgolódás mai fejezetét Anzsel Crochet hozta, egy szép karácsonyi történettel és hozzá kapcsolódó, ünnepekhez illő horgolásmintákat. A Horgoljuk színesre a világot c. mese, amit láthattok és hallhattok Anett posztjában egy igazán szívmelengető Karácsonyi mese. Felnőttként hajalmosak vagyunk a gyermeki énünket háttérbe szorítani, azonban ez a történet segít felidézni bennünk azt, hogy kisgyerekként mennyire hittünk a varázslatokban, mennyire szerettük hinni, hogy igazából megtörténhet, és talán nem is álltunk akkor (sem) messze a valóságtól. Ugyanis ha egy gyertya lángja meghittebbé teheti a szeretet ünnepét, a közös karácsonyfadíszítés előhozhatja még a legnehezebb időszakot átélő családok életébe az idillt, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a Karácsonyi varázslat felnőttként is működik. Csak meg kell találnunk a saját varázserőnket és ismét fel kell fedeznünk a mindennapok csodáit. A saját varázserőnk, nekünk horgolónknak a varázspálcánkban, azaz a horgolótűnkben rejlik, amivel képesek vagyunk egy kis fonal, némi idő segítségével csodákat alkotni.
Anett története segített felidézni több Karácsonyi emlékemet, amikre mosolyogva gondolok vissza. A (szeretet/)láncfüzér mintája nagynénémre emlékeztet, akivel közösen készítettünk ilyen díszt Szentestét megelőzően. Mindig nagyon vártuk a Karácsonyt, mert akkor tudtunk, hogy Keri (ahogy mi hívtuk) jönni fog. És persze nem csak a klassz ajándékok miatt (ami persze akkor azért még nagyon fontos volt), hanem mert tudtuk, hogy azok a napok amiket velünk fog tölteni örökké a szívünkben marad. Sokat nevettünk, játszottunk és ezek a szeretettel teli Karácsonyok életem végéig melegséggel töltenek el. Amikor gyerek voltam (és már tudtuk, hogy nem a Jézuska hozza a fát), akkor mindig mi gyerekek díszítettük fel közösen, kötöztük a szaloncukrot, miközben a szüleink az ünnepi ebéden vagy a lakás takarításán dolgoztak. Közben természetesen a klasszikus karácsonyi CD-nk pörgött a HI-FI-nkben. Köszönöm Anettnek, hogy segített ezeket az emlékeket felidézni bennem, ha szeretnél Te is egy szép történettel és két horgolásmintával hangolódni az idei Karácsonyra nézd meg Anett cikkét az alábbi linken!
Borító fotó: Pexels